A dzsungelben az oroszlán azért öl, mert enni akar, de az emberek szórakozásból teszik. Még a barátaid is rád pályáznak: maguknak akarják megszerezni az állásodat, a házadat, a pénzedet, a feleségedet, sőt, még a kutyádat is. És még ők a barátaid – az ellenségeid sokkal rosszabbak! Az én mottóm: „Vedd fel a legjobb embereket és ne bízz meg bennük.”
Mindenkinek vannak ösztönei. Csak tudni kell, hogyan használjuk őket. Lehet egészen kimagasló egyetemi végzettséged, mégsem fogsz könnyen feljutni a csúcsra, és ott is maradni, ha nem használod az ösztöneidet.
Az életem legjobb üzleteinek jó részében pont az ellenkezőjét csináltam annak, amit mindenki más gondolt.
Lesznek, akik meg akarnak lopni, és tönkre akarnak tenni, puszta szórakozásból. Szembe kell szállnod velük, fel kell venned a harcot, és oda kell csapnod keményen. Senki sem fogja a kezedet, senki sem segít át ezen. Egyedül vagy. Képesnek kell lenned arra, hogy ha meghajolsz is, sohasem törsz meg.
Ha sikeres akarsz lenni, különböznöd kell a világ többi 98 százalékától.
Ha már úgyis gondolkodsz, akkor gondolkozz nagyban. Ez a te választásod. Akármilyenek is legyenek a körülmények, senki sem akadályozhatja meg, hogy nagyban gondolkozz.
Mindig is nagy álmodozó voltam, és hiszek abban, hogy az álmok valóra válhatnak, ha konkrét célokat tűzöl ki magad elé, és minden nap teszel is a céljaidért. Én nemcsak álmodoztam, hanem mindig nagyon keményen dolgoztam azért, amit el akartam érni. Igyekszem ezt a munkát a legnagyobb alázattal, szeretettel és szorgalommal végezni. Persze voltak nehéz pillanatok, amikor kételkedtem magamban, de mindig visszataláltam ahhoz a belső hanghoz, ami azt mondta: „Csak csináld tovább, szívből.” A kitartás, az őszinteség, a hit és a tiszta szívből végzett munka, azt hiszem, ez az igazi kulcs.
Nem próbáltam soha másnak tűnni, mint aki valójában vagyok, a hibáimmal és az erősségeimmel együtt.
Ki is vagyok én? A színpadon táncoló nő? A kamera előtt álló színésznő? Vagy az, aki csendesen leül, amikor lemegy a reflektorfény? Rájöttem, hogy mindegyik én vagyok – de a legfontosabb mégis az a lány maradt, aki Bronxban arról álmodott, hogy egyszer majd eljut ide. Most már végre büszkén ölelem át azt a lányt. Mindenért, amit véghez vitt. Mindenért, amit túlélt. Hálás vagyok neki és hálás vagyok az élet minden pillanatáért.
Ha egy dal vagy egy koncert közben akár csak egyetlen ember szívében elültetek egy kis reményt vagy szeretetet, akkor már megérte.
